Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Eredeti cím: Dead until Dark
Fordította: Binder Natália
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009

"A hivatalos álláspont szerint, amelyet a nyilvánosság előtt maguk a vámpírok is támogattak, ez a fickó vírusfertőzés áldozata volt, amely néhány napos tetszhalált váltott ki nála, majd ezután allergiás lett a napfényre, az ezüstre és a fokhagymára. A további részletek eltérnek, attól függően, hogy melyik lapot olvassa az ember. Mostanában a csapból is vámpíros hírek folynak."

Sookie Stackhouse nem egy átlagos pincérnő egy nem átlagos világban. Ugyanis nem csak emberek veszik körül: a vámpírok is a társadalom (majdnem) elfogadott tagjai. Csak ők nem söröznek esténként, hanem palackozott vért isznak. Nem nagy ügy...

Sookie egy kedves fiatal lány, akinek a leírásánál megnéztem gyorsan a borítót, mert azt hittem, Vavyan Fable könyvét olvasom. Ezért:

"Mondhatjuk, hogy szinte soha nem járok el esténként. Na nem azért, mintha nem lennék csinos. Az vagyok. Huszonöt éves, szőke hajú, kék szemű. A lábam izmos, a mellem telt, darázsderekam van. Jól áll nekem a pincérnők nyári egyenruhája, amelyet Sam választott: fekete sort, fehér póló, fehér zokni, fekete edzőcipő."

Mivel eredendően valami szórakoztatót és valami vámpírost vágytam olvasni, itt már tudtam, hogy rendben leszünk.
Szóval Sookie. Gondolatolvasó. Nem képes teljes mértékben kordában tartani a képességét, szinte mindig mindenki gondolatait hallja. Nem lehet könnyű... Ezért is annyira örömteli esemény az, hogy megismeri Billt: a férfi mellett teljes csend szállja meg. Bill vámpír. És nagyon férfias (komoly arc, hatalmas barkó meg minden). Nem is nézik jó szemmel, hogy a mindenki kedvence pincérnőt kerülgeti. A helyzet akkor súlyosbodik, amikor sorra találják holtan a Sookie-féle lányokat. Ráadásul éppen kéznél valaki, aki nem szimpatikus az embereknek. Bűnbakból végül már több is lesz, mint amennyire szükség van. De így izgalmas a dolog. Hogy még egy csavar legyen a történetben, Sookie és Bill egymásba szeretnek. Igazi regényes, szenvedős szerelem. Szórakoztató. Mellesleg ismét egy új szemszögből olvashattam a vérszívókról. Mostanság nagyon birizgál a téma, keresem a különbségeket és hasonlóságokat, hogy mégis hogyan képzelik el az írók ezeket a lényeket.

A könyvtől azt kaptam, amit vártam. Vámpírokat és kacagást. A regény alapján készült sorozatot még nem néztem meg, de érdekel. Talán egyszer majd arról is írok.