Harlan Coben: Vér a véremből

Eredeti cím: Long Lost
Fordította: Illés Róbert
Jaffa Kiadó, 2011

"Párizs különleges hely. Sokan megénekelték már szépségét és csillogását, és nem túloztak. Minden egyes épület miniatűr építészeti csoda, valódi ünnep a szemnek. Párizs olyan, mint a gyönyörű nő, aki tudja magáról, hogy gyönyörű, élvezi is, hogy gyönyörű, ezért nem akar mindenáron annak látszani - meseszép, és ezzel tökéletesen tisztában van."

Myron Bolitar egy haldokló kapcsolatban él, amikor felhívja egy régi szeretője. Így kerül Párizsba, és így csöppen egy nyomozás kellős közepébe...

Terese Collins, a CNN volt üdvöskéje évekre eltűnt válása után, most pedig az exférje megölésével vádolják. Persze ezt nem mondanám el, ha ez lenne a lényeg...

Ahogy megérkezik Párizsba, Myron máris megismerkedik a helyi rendőrökkel. Később is gyakran találkoznak, mert valami mindig történik ami miatt a rendőrség ideges. Egyébként az egyik rendőr, Berleand, kifejezetten szimpatikus. Nem olyan habókos, mint amilyennek a francia rendőröket általában feltüntetik.

Van még egy szereplő, akit a szívembe zártam:

"Win annak idején a szobatársam volt a Duke kollégiumában, most pedig az üzlettársam és - Esperanza Diaz mellett - a legjobb barátom. A teljes neve III. Windsor Horne Lockwood, és pontosan úgy is néz ki: középen elválasztott hirtelenszőke haj; fehér bőr; előkelő arcvonások; a sok golfozástól V alakban lebarnult nyak; jéghideg kék szem. Méregdrága, élére vasalt, világosbarna nadrágot, rózsaszín és zöld mintás, kék Lilly Pulitzer sportkabátot viselt, mellényzsebébe pedig színben harmonizáló zsebkendőt tűzött, ami úgy dudorodott a szíve fölött, mintha egy bohóc spriccelős virága rejtőzne alatta."
Win fura figura. Megvan benne a pénzével járó sznobság és önbizalom, de vicces is. A kapcsolatai jól jönnek a nyomozás során, és meg tudja magát védeni ha kell.

A történet egy jó kis krimi, ami egy gyönyörű városban játszódik. Van benne szerelem, halál, Moszad, másik vallási fanatikus banda, 9/11, csűrés, csavarás. Nekem egy kicsit bonyolult is a sok szál, hogy ki kavart meg mikor, hol, kivel és mit.
Ettől nem lett rossz, sőt, legalább dolgozott az agyam :) Kb. a könyv háromnegyedénél megvolt a megoldás, bár még voltak hátra érdekességek. Ahhoz tartottam magam, amit Myron mondott:

"Ami pedig a "nem lehet igaz" mantrámat illeti, ismét a jó öreg Sherlock Holmes-axióma jutott eszembe: Ha kizárjuk a lehetetlent, ami marad, bármennyire is lehetetlen, az igazság."

Összességében tetszett ez a regény. Kikapcsolt, amikor arra volt szükségem. Nem lett a kedvencem, de a humora miatt valószínűleg újra fogom olvasni valamikor.

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak.