Janne Teller: Semmi

Eredeti cím: Intet
Fordította: Weyer Szilvia
Scolar Kiadó, 2011

"Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd' tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy  takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is."

Pierre Anthon kiábrándult a világból. Úgy gondolja, nincsen semmi, amiért érdemes élni. Kimarad az iskolából, egész nap csak ül a szilvafán, és ennyi. Mert miért is tenne bármit, ha semminek sincs értelme? Szerintem téved...

Vegyük a fenti idézetet. Tizenhárom évesen Pierre Anthon nem tudhatja, hogy amit ő lenéz, az másnak a minden. Tanulni, gyereket nevelni, főzni. Ezt mind lehet szeretni, szívből, hivatásszerűen végezni. Önzőség lenne csak azért a pár évért végigcsinálni mindent, amit magunkra fordíthatunk. Az ember nem így működik...

A többi gyerek (P. A. osztálytársai) előbb dühösek lesznek, majd megpróbálják megmutatni a fiúnak, hogy igenis van Valami, nem a Semmi az úr. Elkezdik hát összehordani kincseiket a Fontos Dolgok Halmára. Az első pár holmi egész hétköznapi: lerágott fejű baba ami valamikor sokat jelentett, a kedvenc könyv, melynek minden sorát kívülről tudja a gazdája... De ez kezd kevés lenni, ezért megváltoznak a szabályok. Mindenkiről más mondja meg, mi a féltve őrzött Valamije. Innentől elszabadulnak az indulatok, igazán morbid kívánságok kerülnek elő...

Valahol azt olvastam erről a könyvről, hogy A Legyek Ura modern változata. Nem értek egyet. Az egy egészen más szituáció, más környezettel, más kiváltó okokkal, más befejezéssel. Ez a kis könyv érték. Mert elgondolkozol azon, mi az ami számít. Ami igazán fontos, amiért érdemes élni.

Válaszolj!

Mi az?

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak.