Patricia Briggs: Megszólít a Hold

Eredeti cím: Moon Called
Fordító: Farkas Veronika
Agave Könyvek, 2010

"A prérifarkasok a barátaim. Ja, nem vagyok vérprérifarkas - már ha létezik ilyesmi. Én egy járó vagyok.
A kifejezés az "irhajáró" szóból ered, ami a délnyugati indián törzsek varázslóit fedi, akik egy lenyúzott irhába bújva tudnak prérifarkassá vagy egyéb állattá változni, és kórságokat meg halált terjeszteni."

Mercedes Thompson egy átlagos lány. Már ha eltekintünk attól, hogy autószerelő, és szabad idejében prérifarkassá szokott változni...

Nem ő az egyetlen látványosság Tri-Cities környékén, laknak még arra furcsa népek.

Kedvenc szomszédja, Adam a helyi (vér)farkas(ember) falka alfája. Természetesen van béta is, meg úgy omegáig mindenféle farkasok. Sőt, van fő-alfa is, a Marrok:

"Az Egyesült Államokban minden falka a Marrokot követi, akit Arthur király egyik lovagjáról neveztek el, aki vérfarkas volt. A Marrok és falkája felügyeli az összes vérfarkast Észak-Amerikában."

Természetesen ha vannak farkasok, vámpírok is kellenek a sztoriba. Stefant személyesen is megismerjük. Bár az autóját (Scooby-Doo-s Csodajárgány, Mercy szerelgeti, kölcsönveszi, sattara) hamarabb...

"Stefan furgonja olyanra volt festve, mint a Csodajárgány, ami szerintem rengeteget elárul a vámpírról. Stefan azt mesélte, hogy amikor elkezdte a Buffyt nézni, átfutott a fején, hogy feketére festi, de utána arra jutott, hogy a vámpírvadásznak esélye sincs Scooby-Doo ellen."

Aztán vannak másféle varázslények is: tündérek, sellők, koboldok, manók, meg ki tudja még mifélék... Az ő létezésük (a farkasok és vámpírok létével ellentétben) már nem titok az emberek előtt. A Szürke Lordok tettek róla...

"Körülbelül harminc éve a Szürke Lordok, azok a nagy hatalmú varázslók, akik a természetfeletti lények között uralkodnak, aggodalmaskodni kezdtek a tudomány fejlődése miatt - különös tekintettel a kriminológiára. Előre látták, hogy a Rejtőzködés Ideje a végéhez közeledik. Úgy döntöttek, mérséklik a lehetséges károkat, és gondoskodnak arról, hogy az embereket a lehető legkisebb megrázkódtatás érje csak, amikor ráébrednek a mágia világának létezésére. Kivárták a megfelelő alkalmat."

No, a háttér megvan, a mesét pedig ma nem én mondom, a fülszöveg nagyszerűen összefoglalja. De azért van még mit írni...

Először is, érdekes a társadalomba való beilleszkedés. A nem egészen emberi lények egy része vígan mászkál, tudhatnak róluk az emberek, semmi gond. Persze köztük is akad bőven akinek nem fenékig tejföl, de ez már a "sima" emberekkel is csak így van... Viszont a többiek bujkálnak, elvegyülnek, besimulnak. Egyszerűen nem tehetik  meg, hogy felfedjék magukat. Mert az emberek - jaj! - félnének tőlük. Na ez nem csak nekem nem kerek így...

Aztán lehet olvasás közben töprenkedni az örök életen is. Mert ugyan az erőszakos-féle lények, mondjuk a farkasok között eléggé nagy a halandóság (dominancia, ugye), azért ott lebeg a szemünk előtt a gyors gyógyulás meg a többi természetfeletti cucc is. Az én változatomban mondjuk szép vígan el lehetne lébecolni párszáz évig mondjuk egy könyvtár környékén... :)

De mire jó a hosszú élet, ha nincs kivel megosztani? Mert bizony az átalakulás nem tesz jót egy fejlődő magzatnak. A béranyaság ötlete meg nem mindenkinek szimpatikus. Nehéz ügy ez, és még csak nem-embernek sem kell hozzá lenni...

Szóval akárhogy is sok a poén a könyvben, ha akarsz, gondolkozhatsz is olvasás közben bőven. De inkább kacagj :)

Amit kifejezetten szerettem, az az, ahogy Mercy az autókról beszél. Csodajárgány már volt, itt van még egy:

"Egy Vanagon semmire nem hasonlít annyira, mint egy kerekeken guruló pilótakekszre: egy öt méter hosszú, egy nyolcvan széles pilótakekszre, annyi aerodinamikával, mint egy fészerajtó."

Jó szórakozást!