Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Eredeti cím: Wintergirls
Fordító: Sóvágó Katalin
Ciceró Könyvstúdió, 2011
277 oldal

"Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
A fantasybe rejtőző segédkönyvtáros vagyok.
A méhviaszba öntött cirkuszi torzszülött vagyok.
Porcelánkeretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak."

Lia anorexiás. Ő az a lány, akinek segítségre van szüksége. Ő az a lány, aki elutasítja a segítséget. A családja széthullott, a barátnője meghalt. Az egyetlen kapaszkodót az élethez a számolás adja neki. Számolja a falatokat, amiket magába erőszakol, számolja a falatok kalóriaértékét. Számolja a grammokat, amik egy étkezéssel rárakódnak átlátszó kis testére, és számolja a kalóriákat, amiket az önkínzással eléget. Messze a cél, mert mindig új. Csak még két, öt, tíz, harminc kilót fogyni, hogy ő legyen a legsoványabb. Hogy ő legyen az, aki nincs...

Lia fantáziája csodálatos. Érzékletes, gyönyörű mondatai vannak. A hallucinációi szürreális álmok, gyönyörűek. Élvezet olvasni akkor is, ha tudom, ez nem egészséges...

"Pókok kelnek ki és másznak elő a köldökömből, szőrös kis kátránygyöngyök, balerinalábuk van. Nyüzsögnek, selyemfátylat szőnek százezer gondolatból, míg be nem burkolnak egy kényelmes szemfödéllel.
Mély levegőt veszek. A háló nyitott szájamhoz tapad. Poros íze van, mint az ócska függönyöknek."

Lia nagyon erős. Kitartó. Önpusztító. Csaló. Tisztességtelen.

Hiszen erő kell ahhoz, hogy ne egyél. Ne egyél, pedig tudod, hogy belepusztulsz. És másokat is magaddal ránthatsz... De kitart az elhatározása mellett. Sőt, egyre magasabbra teszi a lécet. Annyira magasra, hogy vagy át fogja ugrani, vagy beájul alá. A család pedig azt hiszi, gyógyul. Miért is ne hinné? A mérleg egyre többet mutat... A piszkos kis trükkök nem kerülnek semmibe. Csak felejtsd el a lelkiismeretet... Ha fáj, ejts apró vágásokat a bőrödön. Vagy akár nagyokat, nem számít. A lényeg az, hogy engedd ki a fájdalmat...

"Megmutattam neki, hogy apró vágásokat ejtettem a bőrömön, hogy kiszivárogjon belőle a rossz és a fájdalom. Kezdetben sekélyek és rövidek voltak, mint egy kétségbeesett macska karmolása, amely mindenáron be akar bújni az első tornác alá. Ha a fájdalmat vágtuk el, az egész másképp fájt. Könnyebb lett nem gondolni arra, hogy ellopták a testemet és a családomat és az életemet, könnyebb lett nem törődni..."

Lia-Lia, buta kislány... Te semmiből nem tanulsz? Cassie ezért halt meg? Miért nem okulsz más hibájából? És miért nem cseréled le a mantrádat valami boldogítóbbra? Neked is könnyebb lenne...

"::Hülye/ronda/hülye/undok/hülye/hájas
hülye/pólyás/hülye/lúzer/hülye/csőd::"

Szeretem ezt a könyvet. Végre valaki, aki bátran játszik a szöveggel. Áthúzza, zárójelbe teszi, elhagyja a szóközöket. Mozgalmas, változatos, összhangban van a tartalommal. Szép.

Olvasd!