Eredeti cím:
Forgotten
Fordító: Cziczelszky Judit
Könyvmolyképző, 2012
275 oldal
"Körülnézek a hálószobában, és igyekszem felfedezni az apró eltéréseket két majdnem ugyanolyan kép között: az egyikre holnapról emlékszem, a másik itt van előttem."
Fordító: Cziczelszky Judit
Könyvmolyképző, 2012
275 oldal
"Körülnézek a hálószobában, és igyekszem felfedezni az apró eltéréseket két majdnem ugyanolyan kép között: az egyikre holnapról emlékszem, a másik itt van előttem."
Igen, tegnapról. London Lane
ugyanis egy furcsa rendellenességgel él: minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az
agya újraindul. Az előző nap emlékeit elfelejti, viszont a jövőbeli eseményekre
- egészen azok megtörténéséig - emlékszik.
Egyik furcsaság hozza magával
a másikat... London a különleges feledékenysége miatt minden napról jegyzetet
készít. Felírja, mikor milyen ruha volt rajta, kivel kell beszélnie, kit kell
kerülni, és még pár hasonló dolgot. Bele sem gondolunk, mennyi mindennel
foglalkozunk egy nap, ami amúgy - ha rövid időre el is felejtjük, de bármikor
felidézhető marad - nem is fontos. London ezek miatt a jegyzetek miatt is
esetlen kicsit. Ha elfelejti felírni, hogy vigyen tesicuccot, akkor kénytelen
kanárisárga kölcsönpólóban parádézni. De ennek is megvan az előnye, hiszen
jöhet a hős lovag, aki ad egy pulcsit...
Luke, a lovag egy jó kis pasi lehet, legalábbis annak képzelem. Laza, vicces,
romantikus, de kamaszosan béna néha. Első szerelemnek éppen ideális. Egy apró
prücök van csak: London nem emlékszik rá sem a múltból, sem a jövőből... Mégis
képes minden nap újra beleszerelmesedni!
Aztán van még rejtély, rémálmok, temetőben császkálás, megértő mami.
A történetről nem is írnék többet, jöjjenek inkább a benyomások.
Fiataloknak szól a könyv, de felnőtt(ebb)eknek is élvezetes lehet a bájos
szerelmi szál, az első szerelem miatt. No meg egy kis nyomozás, az sosem árt.
Tetszett a környezet. Igazi amerikai család, a lány pedig igazi amerikai
középiskolába jár. Már amennyire igazi az, amiről valaha olvastam vagy filmet
láttam. A hangulatot kétségkívül eltalálta a szerző.
Az "időbetegség" nagyon klasszul kitalált dolog. Emlékek a jövőből,
jegyzetek a múltból. Izgalmas, természetfeletti, ez kell. Viszont az oka, és az
egész feloldása nagyon nem jön be. Sokkal elrugaszkodottabb magyarázatot
vártam...
És ami nagy pofon volt, az ez a mondat:
"Bebújik mellém a takaró
alá, és azonnal összeállunk, mint két kicsi legó."
Most komolyan, ne mááár... Ezt nyugodtan lehetett volna fordítani gázos magyar
áthallás nélkül is. Teljesen tönkretette a hangulatot, aznap nem is folytattam
az olvasást, amikor ezt felfedeztem.
Pedig egyébként ez is egy olyan könyv, amivel leülsz, és ha nem háborgatnak,
pár óra alatt elolvasod. Mert muszáj.
Nálam négy és fél csillagos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése